Nővérnek.♥

Nos...nincs pofám rádírni.sajnálom.de itt elmondom a próblémám.

Elösször is kezdeném a vasárnappal.életem talán egyik legrosszabb napjával.tudod amikor az első bunkó hangvételő levelet írtam neked akkor még semmi rossz érzésem nem volt.adtam a bunkót,a depiset.és ebből következett az amitől a legeslegjobban féltem/félek.a veszekedés.Utálom ha haragszanak rám.nem tudom elviselni...valamiért kicsi korom óta félek a veszekedésektől és a haragtól.talán a szüleim korai válása miatt van...na de a lényeg.félek a haragtól.a szomorúságtól.mindig arra törekszem,hogy ne okozzak csalódást azoknak akiket szeretek.és neked két hét alatt kétszer okoztam csalódást...ügyes gyerek vagyok,úgye.? na de térjünk át a levelekre.rendesen adtam a köcsögöt...de valami hirtelen feltört bennem.

ennél az üzenetnél jutott el az agyamig,hogy mit is csinálok.nem...nem a szerepek miatt,nem amiatt,hogy nincs többé szerep.hanem egy bizonyos formájú kötelék miatt.vagy inkább kötelékek miatt...nézz nyugodtan hülyének..de nekem a karik is egy bizonyos köteléket kötnek veled.mert az idő során a részem lettél.ezáltal az ő részük is.mert Adam nem teljes Ruka nélkül.Mason csak egy szadista Nadin nélkül.Lex és Alice is csak bábok Jason és Logan nélkül...de egy apró fonál megmaradt.aki tartja bennem a lelket míg ezt írom.aki miatt van még egy kevés önbizalmam.aki miatt van még erőm.egy személyt nem írtam le.de őt tudatom ellenére hagytam ki.és milyen szerencse.azt a bizonyos 'szőke jófiút' hagytam ki.úgybizony...Hirot.mert ő még teljes tud lenni.mert ott van neki Hama.így te is megmaradtál bennem.ha kicsiny helyen is.de a szívemben.ahonnan senki se tud kiszorítani.soha senki.mert belöled csak egy van.és azaz egy is a nővére.a legjobb barátom.a legfontosabb személy az életemben...csak TÉGED szeretlek annyira,hogy a legjobb barátomként tekintsek rád.!
na de a levelek. ennél a levélnél  fogtam fel a szavaim súlyát.

és ennél kapott el a sírógörcs.mert itt tudatosult bennem,hogy mit is csináltam.tönkretettem a kapcsolatunkat,azt ami fontos volt.ettöl a levéltől számitva kb.két órát sírtam.majd elmeséltem a dolgot apukám élettársának,Emesének.és ő tette fel a legérdekesebb kérdést. ' szomorú vagy, vagy bűntudatod van.?' ez meg végképp elgondolkodtatott.őszintén szólva.mindkettő.! de a bűntudat nagyobb sokkal.szóval ennyit szerettem volna elmondani.de azért összefoglalom.
Sajnálom.!
Nem akarlak elveszíteni.!
Sajnálom a fájdalmat amit okoztam.!
Szeretlek.!
Soha többé nem csinálok ilyet.!
csak kérlek...bocsáss meg...! igérem soha többé nem csinálok ilyet.nem kell többé szerepeznünk.kibirom.!csak kérlek bocsáss meg.!Mert te nagyon sokat jelentesz nekem.! és nem bírnám ki nélküled.!mert nagyon Szeretlek.!♥

 mert nélküled nem az igazi az élet...♥